. .

VÖLGYZUGOLY


MAGYAR TOLKIEN OLDALAK

. .
. .   . .
Főmenü

Magyar Tolkien Társaság


Partnerek

.

A küldetés témája A babó és a Gyűrűk Ura c. művekben (1. oldal)

  "A világ kerekén gyakran nem a hatalmasok és parancsolók, vagy akár az istenek fordítanak, hanem a látszólag aprók és gyengék." - J.R.R.. Tolkien eme axiómája Középföldén ugyanúgy érvényben van, mint akár a mi saját világunkban.
A hatalmasok és parancsolók terveznek, de ezeket a terveket a kisemberek, a látszólag lényegtelen személyek valósítják meg. A háborút nem a tábornokok, hanem a közkatonák vívják, akiknek nincs más választásuk.
Ez a téma jelenik meg a Babóban és a GYU-ban - egy látszólag lehetetlen küldetés, két jelentéktelen, apró hobbit, és a sorsszerűség, ami végigkíséri őket.
Ebben az előadásban a küldetés szakaszait szeretném megvizsgálni, illetve a tapasztalatok és kalandok hatását A Babó illetve a Gyűrűk Ura hobbit-hőseinek, Bilbónak és Frodónak a jellemére, és életére.
Az "új Babó", a nagy sikerű gyermektörténet folytatásának indult Gyűrűk Urával Tolkien valami sokkal grandiózusabbat alkotott. Bilbó története egyértelműen gyermekmese, de a GYU már sokkal közelebb áll a nagy mítosz, a Szilmarilok világához.
A felszínen éppen ezért a két történet talán nem összevethető. Azonban ha elszakadunk a mi világunktól, és csakis Középföldében gondolkozunk, akkor megérthetjük a két hobbitban végbemenő változásokat.
Hangsúlyoznám azonban, hogy Tolkien mindig is elítélte az allegóriát - így nem szándékom, hogy allegorikus párhuzamokat keressek akármelyik műben is. Fogjuk most fel Középföldét egy teljesen való világnak, amelynek karakterei e világ szabályainak és erkölcsi értékrendjének megfelelően élnek.

Szóljunk először pár szót magukról a hobbitokról, akik köré a történet épül. Így láthatjuk igazán, mekkora kontrasztban áll elszigetelt létük és a Megyén kívül eső külső világ, a nagyok népének világa, és hogy milyen hatalmas lépés is a két hobbit számára, részt venni ebben a küldetésben.
A hobbitokat gyakran félszerzetnek is nevezik, mivel kb. fele akkorára nőnek csak, mint a Nagyok Népe, azaz az emberek. Szeretik a tarka színeket, szívesen pipáznak olykor, és szívesen esznek és lustálkodnak. Szerény és visszahúzódó életet élnek, szeretik a békés, eseménytelen hétköznapokat, vonakodnak használni a technika vívmányait (amiket maga Tolkien is erősen elítélt), és legszívesebben soha nem is keverednének bele semmilyen kalandba, vagy tennének akármilyen meggondolatlan dolgot.
Ezek a tulajdonságok egy epikuroszi életstílusra utalnak, és bizonyos mértékig az ebből az elszigeteltségből, naivitás és ártatlanság következik. Ezenkívül szinte semmilyen mágikus tulajdonsággal nem rendelkeznek, azon kívül, hogy rendkívül gyorsan és csendesen el tudnak tűnni szem elől. Ez az egyik olyan tulajdonság, aminek alapján Gandalf úgy gondolja, hogy Bilbó épp megfelelő arra a betörő szerepre, amit ő és a törpök szánnak neki.
Ezen tulajdonságokból következik az is, hogy a hobbitok többé-kevésbé szinte teljesen ismeretlenek Középfölde többi népe számára.
Természetesen mondhatnánk, hogy ez egy igencsak könnyedecske, meseszerű leírás, ami nélkülözi a realitást. A Megye egy utópia - egy a világ többi részének szenvedéseitől, gondjaitól elszigetelt oázis, éppúgy, mint a Tolkien által gyermekkorában megszeretett angliai Midlands.
Lássuk, hogyan tekintettek más elemzők a hobbitokra.
Hugh T. Keenan egy érdekes párhuzamot von az állatok és a hobbitok között, - úgy véli a hobbitok tulajdonképpen a nyulak és gyerekek kombinációi. A nyúl a földközpontú egzisztenciát, a termékenységet képviseli, a gyermek pedig az élet megőrzője, játékos és örömteli, de egyúttal a generáció jelképe is. Egy ilyen kombináció teheti a hobbitokat megfelelő hősökké, akik "képesek megállni a helyüket az életnek a halállal folytatott harcában." Keenan a nyúl szimbólumát használja fel arra, hogy megmutassa, a hobbitok a steril, egyoldalú gonoszságnak a gyökeres ellentétét képviselik, és hogy ezek a tulajdonságok, ez a bizonyos földhözragadtság elengedhetetlen ahhoz, hogy ellent tudjanak állni pl. Szauron csábításának.
Ha ebben az értelemben nézzük, akkor a nyúl-teória meggyőző lehet, bár túl szoros párhuzamot véleményem szerint nem szabad vonni, mert ez félreértelmezésekhez vezethet.
Keenan párhuzamának másik oldala - a gyerekek - szintén kissé kétértelmű, és esetlegesen félreértelmezhető. Keenan azért hasonlítja gyerekekhez a hobbitokat, mert ők csupán az élet élvezete miatt szeretnek élni, magának az életnek a szimbólumai, illetve annak, hogy hogyan is kéne megőrizni az élet pozitív vonásait. Ez is egy jó megközelítés, de fontos, hogy a hobbitokat ne tekintsük konkrétan gyerekeknek, mert nem azok. Habár méretben és ártatlanságukban valóban a gyerekhez hasonlóak, de saját társadalomban élnek, ami egyaránt áll felnőttekből, fiatalokból és gyermekekből. Michael Moorcocknak az a véleménye, hogy nagyon kevés felnőtt hős van az ún. "kard és mágia" történetekben. Ezeknek a történeteknek a hősei általában "gyermeklelkű felnőttek", vagy "kvázi gyermekek, mint a hobbitok". Gyakran nemes, és önfeláldozó tetteket hajtanak végre, pont úgy, mint a gyerekek, azzal, hogy ragaszkodnak az igazsághoz, és szembeszállnak a gonosszal. Ezek a tulajdonságok azonban nem csak a gyerekekre jellemzők. Nemes lelkűnek és önfeláldozónak lenni, hinni az igazságban és a jóságban lehet, hogy a mi korunkban naivnak hat, de a romantikus és fantáziavilágban ezket felnőtt jellemvonásoknak kell tekintenünk, ahogy ténylegesen is azok voltak, 6-800 évvel ezelőtt, a mi világunkban.
Tolkien maga soha nem képzelte szeretett hobbitjait se nyulaknak, se gyerekeknek. De azzal, hogy az utópikus Megyébe helyezte őket, naivvá, a világ gondjaival nemtörődömmé tette őket. Akaratán kívül egy olyan paradicsomot alkotott, ami valójában nem állt szándékában:
"A hobbitok nem utópisztikus víziók." - írta egyik levelében. "Ők nem mások, mint egy történelmi esemény… olyan történelmi esemény, amely tartósan nem lehet hosszú életű."
Tolkien azt szerette volna, ha a hobbitok, épp úgy, mint mitológiájának más aspektusai is, a történelem részévé válnak, de sok esetben nem sikerült ezt az üzenetet közvetítenie olvasói felé. A Megye visszavonhatatlanul Utópiává vált.

Nézzük akkor, mi is a küldetés tulajdonképpen? A szótárak leggyakrabban a következő szavakkal jellemzik: "kutatás" és "keresés". Természetesen egy nagyon egyszerű és nem éppen kielégítő magyarázat, főként ha A Hobbitban és a GYU-ban leírt küldetésről van szó. A mítoszelemző, Northrop Frye a küldetés mibenlétét így fogalmazta meg: "apróbb kalandok sorozata. Ezek vezetnek "egy nagyobb, klimatikus kalandhoz, ami rendszerint már a történet elején kiderül". A nagy kaland maga a küldetés, a hős fő célja. Bilbó esetében a cél az, hogy betörőként segítségére legyen a törpöknek, azok küldetésében, amely a Magányos Hegyhez tart, otthonuk és elveszett kincsük visszaszerzésére irányul.
Frodó küldetése két szakaszra bontható. Először is ő az, akinek el kell vinnie az Egy Gyűrűt, és a vele járó Gonoszt a Megyéből, egészen Völgyzugolyig. Mikor ezt a részt teljesítette, küldetése kitágul, onnan már ő az, akinek egészen Mordorig kell vinnie a Gyűrűt, hogy ott belevesse a Végzet Hegyébe. Először csak annyi a feladata, hogy megmentse a Megye hobbitjait, később már az egész világot. A veszélyes kaland során több "kisebb kaland" is adódik, amelyek mind a küldetés előre nem látott részévé válnak, de nem jelentik magát a küldetést.
Frye két típusát különbözteti meg a hősnek: az egyik a mitikus hős, aki isteni és néha mágikus képességekkel rendelkezik, illetve a romantikus/v mesehős, akinek emberi és gyakorlatias, kézzelfogható a jelleme. Az ókori görög mitológiában a félisten Herkules, egy jó példa az isteni hős típusára, Zeusz fia, és emberfeletti erővel rendelkezik. Bilbó és Frodó pedig emberi hősök, egyszerű létükkel és gondolkodásmódjukkal. W. H. Auden a The Quest Hero, a Küldetés hőse c. művében szintén kettéosztja a hőstípusokat, és rámutat, hogy az emberi hős sikere nem a saját erején, hanem a "tündéreknek, varázslóknak, állatoknak neki nyújtott segítségén" múlik, és ez azért, mert a hős "elég szerény ahhoz, hogy tanácsot fogadjon el."
Ez a meglátás teljesen alkalmazható Frodóra - aki valóban elfogad mindenfajta felajánlott segítséget - Gandalfét, a Szövetségét, a tündékét. Ennek ellenére, az út során ezeket a segítségeket fokozatosan elveszti, kivéve egyet, Samut, aki pedig nem rendelkezik semmi ilyesféle mágikus tulajdonsággal - mégis képes arra, hogy megmentse Frodót - erre is ki fogok térni majd.
Ha a küldetés összetevőit és eseményeit nézzük, akkor felfedezhetjük, hogy azok egy bizonyos mintát követnek. Sokan megpróbálták ezeket az ismétlődéseket sémákba rendezni, amik többé-kevésbé minden olyan történetre alkalmazhatók, amiben megtalálható a küldetés motívuma. A legismertebb ezek közül Vlagyimir Propp teóriája, aki az orosz népmesék elemzése során kifejlesztett egy 31 elemből álló sémát, amely elemek megjelennek a népmesékben. Habár mind a 31 valószínűleg nem fordul elő egyetlen történeten belül, a sorrendjük viszont mindig ugyanaz. Néhány példa ezekre a funkciókra:

  • A hős bemutatása
  • 9.) A hiány, amit feltárnak a hős előtt
  • 10.-11.) A hős belegyezik a feladat teljesítésébe, elhagyja az otthonát
  • 14.) Hős mágikus tárgyhoz jut, ami segíti a küldetésben
  • 26. A hős nehéz feladattal szembesül, amit teljesítenie kell
  • A feladat teljesítése.
  • A hőst elismerik, ünneplik.
Ezek az elemek nem csak az orosz népmesékben jelennek meg, de megtalálhatók "vígjátékokban, mítoszokban, epikus románcokban, és általában a történetekben."
Frye a küldetést három fő szakaszra osztja, ezek az "agon", avagy konfliktus, amelynek során végigkísérhetjük a hős veszélyes útján és kisebb kalandjain, aztán a "pathos", az élet-halál harc, amelyben eldől a végső küzdelem, teljesül a cél, majd pedig az "anagnórisis", vagy elismerés, a hős végső ünneplése.
Auden azonban nem ért egyet a történet meghatározott menetével. Szerinte csak két fix pont van - a kezdet és a vég, és minden, ami e két fix pont között zajlik, az tetszőleges. Mindent összevetve ez egyezni látszik Frye teóriájával, ha Proppéval nem is.
A szótári definíció természetesen pontatlan. A keresés és a kutatás része a küldetés történetének, de sokkal több is annál. Jelentenie kell előrehaladást, kiteljesedést is, jellemfejlődést és eredményeket.
Ezen vélemények ismeretében nézzük tehát Frodó és Bilbó kalandjait és tapasztalatait, elsősorban Propp tagolása alapján, de Auden és Frye elgondolásait is követve, ahogy ezek megjelennek Tolkien két művében.

Habár sok felnőtt olvasó kedveli a Babót, a narrációból egyértelműen kiderül, hogy elsősorban gyerekeknek íródott, gyermekek nyelvezetét használja, és gyakran közvetlenül is megszólítja a gyerekeket. Az egyik ok amiért a felnőttek is élvezik ezt a könyvet, az a nagyobb dolgokra tett utalások miatt van, pl. nevekre és helyekre, amiket később a GYU-ból ismerhetünk meg részletesen, vagy éppen a Szilmarilokhoz kapcsolódó mitológiai aspektusok miatt. De egészében A hobbit gyerektörténet, és ennek következtében a könyvből megismert Bilbó karakterében nehéz mélyebb változásokat találni. Az egyetlen nagyobb változás amit észrevehetünk, az a Gyűrűhöz kapcsolódik. Miután megtalálja a Gyűrűt, Bilbó fokozatosan válik egyre magabiztosabbá, és keményebbé. Thomas Shippey jegyzi ezt meg: "A Gyűrű előtt Bilbó nem volt több, mint egy csomag, amit cipelni kellett, egy betörő, és emiatt maga is szégyenkezett. A Gyűrűvel aktív, cselekvő személlyé válhat."
Hogy más változásokat megfigyelhessünk, figyelmünket a GYU -ra kell fordítanunk. A történet elején egy hatvan évvel idősebb Bilbót ismerhetünk meg, aki már természetesen nem az a fiatal, életvidám hobbit aki egykor volt, de nem is az a tipikus öreg hobbit, amilyennek a Megye közvéleménye elvárná.
Viselkedését furcsának és hobbithoz nem illőnek tartják, azóta, hogy elhagyta Zsáklakot, és elindult kalandos utazására. A hobbitoknak nem kéne így viselkedniük, még akkor sem, ha Tuk-vér folyik is az ereikben.
Nemcsak Bilbó furcsa viselkedése az egyetlen, amiért a többi hobbit nem kedveli őt. Bilbó szemmel láthatóan nem öregszik, és ez semmiképpen sem természetes. Ahogy múlnak az évek, Bilbón nem fognak.
Ennek ellenére korántsem sincs minden rendben vele, és itt a pont ahol negatív hatásokat találhatunk a jellemében, pontosabban a Gyűrű negatív hatásait.
A mesékben a gyűrű szimbólum, a pozitív vagy negatív elkötelezettség sajátos aspektusát jeleníti meg.
A Hobbitban a Gyűrű nem más, mint egy csinos csecsebecse, egy varázsgyűrű, ami hordozóját láthatatlanná teszi. A GYU-ban azonban feltárul a megrontó ereje. Megtudjuk, hogy saját akarata van, és képes, irányítani hordozójának gondolatait és tetteit. Ezenkívül megállítja a hordozó öregedését is de csak külsőleg. Amíg a külső évek múltával is ugyanolyan marad, addig a belső drámai változáson megy keresztül. Bilbó lehet, hogy kinézetre ötven évesnek tűnik, de belül közben természetellenes módon öregszik. El is mondja Gandalfnak, hogy fáradt, és pihenésre van szüksége. Ő látta a Megyén kívül eső világot, és érzi a késztetést, hogy visszatérjen ebbe a világba, ez ugyanaz a kényszer, amit Frodó is érez majd később. Mindketten elveszítenek valamit a lényükből, és elmozdulnak pozíciójukból egy sokkalta tünde-szerűbb lét felé. Egyikük sem képes hobbitok között leélni az életét.
Bilbó kimerültnek érzi magát, "elvékonyodott", és a Gyűrű egyfolytában mérgezi a lelkét, soha nem hagy neki nyugtot. Bilbó mindig arra gondol, vajon biztos helyen van-e, aztán pedig egyfolytában késztetést érez, hogy felhúzza. Ez a Gyűrűt teljesen más megvilágításba helyezi, ahhoz képest, amilyennek a Hobbitban láttuk. Ott csak egy pozitív dolog volt, ami segítette Bilbó jellemfejlődését.

Ha megnézzük Frodó karakterét, ő is olyan háttérrel rendelkezik, ami megkülönbözteti őt a többi hobbittól. Árva, mindkét szülője meghalt, belefulladtak a Borbuggyan folyóba egy csónakázás során. Zsákos, azaz igencsak tiszteletreméltó családból származik, de Tuk és Borbak vér is folyik az ereiben. A Tukok, ahogy azt már hallottuk, kalandvágyó természetükről híresek, ami Frodóban is nyilvánvalóan megvan.
A Borbakokra szintén szkeptikusan tekintenek. Lakhelyük, Bakfölde, a Megye határain kívül fekszik, ezenkívül kedvelik a folyón való hajókázást és a vizet, amit egy átlagos hobbit messze elkerül.
A tény, hogy Frodó árva, erős lelki nyomást jelenthet a számára, mint minden fiatal számára, akik korán vesztették el szüleiket. A hobbitok köztudottan nagy családban élnek, idősebb és fiatalabb generáció egy fedél alatt - és bár Frodót befogadják a Borbakok a zsúfolt Bortelkére, mégis kívülállónak érzi ott magát. Ekkor veszi őt magához a különc Bilbó - így tehát Frodó jellemét éppúgy alakítja majd szellemi öröksége, mint Bilbónál szerzett tapasztalatai.
A mítoszokban gyarkan megjelenik a titokzatos árva gyermek, aki mindig valami vízen túlról, vagy vízen keresztül érkezik. Számunkra a legismertebb talán Mózes, de a nagy óangol műben, a Beowulfban is található egy karakter, aki a tengeren túlról érkezett és arra is távozott.

Bilbót Gandalf választja ki a Magányos Hegyhez induló küldetésre, és Gandalf ítéletében bíznunk kell, hisz ő mindkét műben egy magasabb szintet, szellemiséget képvisel. Bár Frodót nem közvetlenül Gandalf jelöli ki - hanem a Gyűrű, amikor Bilbótól hozzá kerül, ennek ellenére erősen közrejátszik az eseményekben. Tudja, hogy valószínűleg Frodó a legalkalmasabb a küldetésre, nemcsak azért, mert a Gyűrű megtalálta a hozzá vezető utat, hanem mert megvannak benne azok a tulajdonságok, amik ahhoz kellenek, hogy elvégezze a feladatot, és ennek Frodó is tudatában van. Tudja, hogy nem arra született, hogy veszélyes feladatokat vigyen véghez, de ennek ellenére látja, hogy nincs aki nála alkalmasabb lenne.
A küldetésnek ez a szakasza Propp kilencedik- tizenegyedik fázisának felel meg: a hős bemutatása, ill. az otthon elhagyása. Ez egy olyan döntés, amit a hős maga hoz meg, anélkül, hogy megtudnánk, mi is a valódi célja útrakelésének. Ahogy láthatjuk, Frodó többé-kevésbé maga hozza meg ezt a döntést, míg Bilbónak nincs lehetősége választani.
A küldetés kezdetén rögtön szembesülünk a két hobbit különféle hozzáállásával. Annak ellenére, hogy Bilbónak nincs sok ideje átgondolni a dolgokat, nem teljesen van ellenére annak, hogy elhagyja kényelmes otthonát, és kezdi úgy érezni, hogy a kaland, nem is olyan rossz dolog. Habár gyakran azt kívánja, hogy otthon lehessen a hobbitlyukában, mégis növekvő várakozással néz a kalandok elébe. A tulajdonságai miatt fogadják fel "betörőnek", apró termete és gyorsasága miatt, bár még maga sincs teljesen tisztában képességeivel. Nincs ideje felkészülni. Kapkodva hagyja el az otthonát, mert biztos benne, hogy hamarosan úgyis visszatér.
Frodó ezzel szemben teljesen más körülmények között hagyja el Zsáklakot. Gandalf tudatta vele, hogy a Gonosz újra ébredezik Középföldén. Szauron végre megmutatta magát, és keresi az egyetlen fegyvert, amivel leigázhatja a világot- a Gyűrűt. Frodó szembesül azzal a rémisztő és lesújtó ténnyel, hogy a személy, akit a legnagyobb Gonosz keres, az ő maga, Zsákos Frodó.
Frodó tudja, hogy el kell hagynia a Megyét, és akármilyen valószínűtlennek tűnik is a dolog, el kell érnie Völgyzugolyt, és Elrondot. Nem is reméli a sikert, sőt, teljesen meg van róla győződve, hogy soha nem tér vissza. Ez nyilvánvalóan megmutatkozik abban, hogy búcsút mond mindennek, ami kedves a szívének, illetve eladja Zsáklakot az általa legjobban megvetett hobbitoknak - Tarisznyádi-Zsákoséknak.

Első akadály: Bilbó és társai a vadonban szembekerülnek az első akadállyal. Bilbót éjszaka, egyedül küldik ki, hogy elvégezze betörőmunkáját, és rögtön szembe is kerül a három trollal. Ez egy kivételesen elmésen megírt és jó humorú rész a regényben, a három buta troll, a beszélő erszény, és a ravasz mágus. De ha Bilbó szemszögéből nézzük a dolgot, ha a sorok mögé tekintünk egy kicsit, akkor ez az esemény a kis hobbit számára igencsak ijesztő. Bilbó már ekkor idegenek között van. Nem ismeri túl jól a törpöket, akik ráadásul nem is bíznak benne. Gandalf - bár személye legendás - szintén új ismerős Bilbó számára, bár ő azért segítőkészebbnek mutatkozik, mint a törpök.
Bilbó magányosnak éri magát, és akkor még ki is küldik, teljesen egyedül, hogy intézzen el egy veszélyes dolgot. Bilbó nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor kiemeli az erszényt a troll zsebéből.
Természetesen ez egy kicsit extrém eszmefutattás, egy mese konkrét realizmusba való átültetése, de ez csak azt próbálja bizonyítani, hogy Bilbó első kalandja pont olyan ijesztő, mint Frodóé, ahogy azt majd látni fogjuk. Bilbó magabiztossága és ereje a történet előrehaladtával fokozódik, éppúgy, mint a regény nyelvezete: "a hangnem és a stílus a hobbit fejlődésével együtt változik, a meseszerűtől a kifinomult, fennköltig, majd a visszatéréssel megint visszaesik az eredeti stílusba." -írta Tolkien levelében.
Frodó ennek ellenére soha nem halad felfelé ívelő "pályán" hanem fokozatosan lefelé tart, elidegenedik, és megtörik, jellemében destruktív változások következnek be.
Egy nagyon fontos aspektust azonban figyelembe kell itt vennünk, az pedig a Gyűrű. Bilbóra a kaland elején nincs hatással, mivel még nem jutott hozzá, Frodó ezzel szemben már útjának kezdetén magával viszi. Ez arra enged következtetni, hogy nem csupán a Gyűrű az, ami kihozza a bátorságot Bilbóból - ezt azonban nehéz észrevenni, és Bilbó kalandjait még Frodó is alábecsüli egy ponton. Amikor szembesül azzal, hogy el kell hagynia a Megyét, megvallja Gandalfnak, hogy inkább valami olyan izgalmas kalandra számított, mint Bilbóé.
Miután Bilbó sikeresen teljesítette első feladatát, hozzájut a hősiesség első szimbólumához, azaz megtalálja a Fullánk nevű kardot. Frodó az ő hősszimbólumához hasonlóan jut hozzá, a Sírbuckás kaland során. Itt szinte pontosan olyan szituáció áll elő, mint Bilbó és a trollok esetében.
Samu, Trufa és Pippin éppenúgy fogságba esik, mint a törpök. Frodó és Bilbó mindketten egyedül maradnak, egy megoldhatatlannak látszó helyzetbe kerülnek, olyanba, amit eddig csak mesékből és legendákból ismertek. A végén mindegyőjüket egy külső, mágikus erejű segítség menti meg - Bombadil Toma, illetve Gandalf, mindketten elkönyvelhetik első sikerüket, és mindketten a hősszimbólummal, a karddal szerelkeznek fel.

A veszélyek és kalandok után a hősöknek menedékre és pihenésre van szüksége - érdekes módon ez az elem hiányzik Propp sémájából. Hogy útját folytatni tudja, a hősnek fel kell töltődnie - egy kellemes, biztonságos helyen, ez pedig mindkét történetben nem más, mint Völgyzugoly. Völgyzugoly Bilbó kalandjában nem játszik túl jelentős szerepet, csupán annyit, hogy a társaság segítséget kap egy befolyásosabb személytől. Az olvasó itt megkönnyebbülhet - Gandalf és Elrond képesek jó irányba terelni a hőst.
Frodó esetében azonban hiányérzetünk támadhat Völgyzugolynál. Bár Frodót meggyógyítják, és meg is pihenhet (miután bekövetkezett Propp 16. funkciója - a hős és a Gonosz közvetlen harcba keverednek egymással, és a hős megsebesül) - a Gyűrű dolga mégis árnyékot borít erre a menedékhelyre. Elrond érdembeli gyakorlati segítséget nem tud nyújtani, a legtöbb, amit tehet, hogy Frodó mellé állítja a Szövetséget. Emocionális és erkölcsi szinten azonban Völgyzugoly rengeteg segítséget nyújt Frodónak, felkészíti a küldetésre, és itt konkretizálódik, fogalmazódik meg Frodó feladata - akiben itt tudatosul először küldetésének lényege - ahogy erre utaltam az elején - a kisebb kalandok után a küldetés mibenléte itt fogalmazódik meg.
Gandalf mindkét műben a természetfeletti erők megtestesítője, talán őt feletethetjük meg Propp 14.-dik funkciójának - a "mágikus segítségnyújtásnak", ahol "különböző szereplők sietnek a főhős segítségére" - bár Gandalf megjelenése nem éppen köthető szabályszerűségekhez - A babóban kezdettől fogva a társasággal van, de aztán elhagyja őket, majd ismét visszatér, hogy segítségükre legyen. A GYU-ban Frodóval az indulás előtt találkozik, csak Völgyzugolyban csatlakozik hozzá ismét, és nem sokkal utána már el is hagyja Frodót. Frodónak a küldetés nagy részét tehát mágikus segítség nélkül kell teljesítenie.
Nézzük egy kicsit Gandalf karakterét. Ő a "bölcs, öreg ember", mint Prospero A viharban, az Arthur-mondakör Merlin varázslója. A bölcs öregember felsőbbrendűsége és bölcsessége kulcsfontosságú, mivel segítséget és megnyugvást nyújt a hősnek és ezen keresztül az olvasónak is. Stratégialiag igen fontos, mivel ő a jó oldal összetartója, és irányítója. Gandalf azért van, hogy elmondja, mit kell tennünk a szükség idejében. C.G. Jung pszichoanalitikusnál az öregember az animus archetípust képviseli, aki a spirituális kalauz a belső, szellemi világ felé.
Ő a kollektív tudattalan ismerője, az, aki feltárja a hős előtt a kollektív tudattalan mibenlétét. A kollektív tudattalan Jung szerint az az ismeret, ami bennünk gyökeredzik, de nem vagyunk tudatában, valahol a felszín alatt húzódik meg. Befolyásolja viselkedésünket és gondolkodásunkat, főként érzelmi szempontból, de csak indirekt módon tudunk róla. Gandalf befolyásoló szerepét nem is lehetne tagadni. Frodó nyilvánvalóan ragaszkodik hozzá, Gandalf gondolatai, szavai, móriai eltűnése után is vele maradnak, és Frodó részévé válnak, lelkileg megerősítve őt.

Völgyzugolyban Frodó viszontláthatja szeretett Bilbó bácsikáját. Miután elhagyta a Megyét, Bilbó végül letelepszik azon a helyen, ahol úgy érzi örök időkig tudna éldegélni. Ez a Bilbó már egy öreg és megfáradt hobbit. Most már van lehetősége nyugalomban öregedni, és élvezni napjait. A Gyűrű egyre kevésbé hat rá, azóta, hogy Frodónak adta. Lemondott róla, de nem felejtett el teljesen.
A két hobbit közötti kapcsolat már nem olyan, mint egykor volt. A Gyűrű falként választja el őket. Ahogy a Gyűrű ismét a közelében van, Bilbóban ismét feltámad a birtoklási vágy. Amikor Frodó egy pillanatra megmutatja neki, Bilbó gyökeres változáson megy át, amitől Frodó is visszaretten. Itt egy megtört, rezignált és bűntudatos Bilbót láthatunk, aki érzi, hogy mekkora terhet rakott unokaöccse vállára, olyan terhet, amin nem tud könnyíteni.
Elrond Tanácsában sok minden kiderül a Gyűrű történetéről és tulajdonságairól. Ennek az összejövetelnek a fő célja, hogy eldöntsék, mi legyen a Gyűrűvel, és ki az aki továbbviszi. Bilbó és Frodó mindketten ajánlkoznak, hogy elviszik a Gyűrűt a Végzet Hegyéhez. Bilbónál ez természetesen egy elég átlátszó próbálkozás arra, hogy ismét kezébe kaparinthassa a Gyűrűt, aminek csábításának nem tud ellenállni. Az ajánlatot persze visszautasítják, de nem csak azért, mert Bilbó szándékai nyilvánvalóak, hanem azért is, mert ő már nem viheti tovább ezt a dolgot. A Gyűrű más hordozóra szállt. Bilbó teljesítette szerepét ebben az ügyben, befejezniük most már másoknak kell.

Bilbó itt kiesik a történet menetéből, nem tart lépést az eseményekkel, visszahúzódik a saját emlékei és álmai közé, amik mind az ő saját kalandjához kapcsolódnak, már nem törődik a Gyűrűvel, nem is úgy beszél róla, mint a sajátjáról. "Mi is lett azzal a gyűrűvel, amit te elvittél magaddal?" kérdezi Frodót visszatérése után.
"Elvesztettem, Bilbó kedves." - mondja Frodó. "Elhánytam, tudod."
Bilbó erre csak annyit jegyez meg, hogy kár, szerette volna még egyszer látni - szinte nem is tudatosul benne, hogy Frodó valójában azért vitte el a Gyűrűt, hogy "elhányja." Valószínűleg ez az a pont, ahol Bilbó annyira megszabadul a Gyűrű hatásától, amennyire csak lehetséges - még felrémlik neki, hogy jó lenne még egyszer látnia, de aztán többet nem törődik vele.

Frodó felajánlása, vagy inkább áldozata, teljesen másféle természetű. A legfontosabb itt az, hogy ő nem is adhatná át másnak a Gyűrűt, nem mondhatna le a feladatról, mert ő arra rendeltetett, hogy elvégezze. A felajánlás tényénél sokkalta fontosabb az, hogy itt tudatosul Frodóban a feladata.
A Széltetőn szerzett sebe fizikailag begyógyul, de mentálisan soha nem fog. A lelkén ejtett sebek túl mélyek ahhoz, hogy túl lehetne lépni rajtuk. Ennek ellenére mégis felszólal a Tanácsban: "Én elviszem a Gyűrűt, bár az utat nem ismerem." Ismét érzi, hogy ő a kiválasztott, de ezúttal végig kell mennie az úton, ebben pedig Elrond is megerősíti.

És Frodó feláll, megteszi ezt a bátor felajánlást, és ezek után már meg se fordul a fejében, hogy elálljon ettől a feladattól. Attól a pillanattól fogva, hogy meghozta a döntését, teljesen elkötelezetté válik. Fel kell áldoznia magát, hogy a világ többi része békében élhessen - ez pedig egy olyan motívum, ami nem éppen ismeretlen a számunkra.
A Krisztus-szimbólum kérdése sokszor felmerült a GYU-val kapcsolatos viták során. Gyakran alkalmazták Gandalfra, aki a balroggal folytatott harcában "meghal", majd feltámad - vagyis "visszaküldik", ahogy ő mondja. Feláldozza magát, hogy a többiek elmenekülhessenek, a Gyűrűt is beleértve. Ezzel tehát megmenti a világot. Azt azonban figyelembe kell vennünk, hogy Gandalf, mint egy szellemlény, a maia Olórin inkarnációja, tulajdonképpen nem halhat meg - bár Gandalf-istár-valóját elvesztheti, nem enyészhet el teljesen. És ennek minden valószínűséggel ő is tudatában van.
Frodó hasonló módon szintén az életét adja másokért, pedig az ő élete véges és egyszeri. Bár fizikálisan nem hal meg a Végzet Hegyének lejtőjén, később egy olyan lelkiállapotba kerül, amelyben nem képes élvezni az életet és boldogságot érezni, még a Megyében sem. Szinte élőhalottá válik - és végül feladja ezt a fél-életet, és elhajózik Nyugatra.

Tolkien általában vehemensen tiltakozott mindenféle bele- és félremagyarázás ellen, egy dolgot azonban soha nem cáfolt meg, ez pedig Frodó Krisztusi tulajdonságai. Tolkien, mint hithű katolikus, lehetségesen tudat alatt is ilyenre formálta Frodót, hiszen a hős, akkor igazán pozitív hős, ha rendelkezik az olyan tulajdonságokkal, mint az önfeláldozás, könyörületesség, tisztaság. Természetesen az önfeláldozás, mint olyan, sok mítoszban, és vallásban megtalálható, és napjainkban hajlamosak vagyunk ezt csupán kivételes emberi tulajdonságnak elkönyvelni, az alapja azonban ennek mégis a Biblia, illetve a Biblia által közvetített értékrend. Frodó tehát nem azért Krisztusi jellem, mert írója szándékosan ilyen magasztos párhuzamot akart volna vonni, hanem azért, mert összpontosulnak benne azok a tulajdonságok, amelyek Krisztustól eredeztethetők.

Ezt alátámasztó érdekességre lehetünk figyelmesek, ha megnézzük a Frodó nevet. Tolkiennél ugye, köztudottan első a név, és csak utána jöhet minden más. Említettük a vízen át érkezett árva gyermek karakterét. Ez a karakter a mitológiákban a béke és termékenység és virágzás hordozója, Több néven jelenik meg: Scyld, Sceaf, Ing, Freyr, és Frodi - amiben csak egy betűt kell változtatnunk, hogy megkapjuk a Frodó nevet.
Tolkient bevallottan érdekelték a sémi nyelvek, mint a héber és az óegyiptomi. A Frodó névben az f-r-d sémi szógyökér található: a "farada", vagy "faruda" szó jelentése pedig: egyetlen, rendkívüli, és egyedül. A modern angol két szava a "bear" és a "burden", azaz a "hordozni" és a "teher" gyökere pedig a sémi "parah" szóval egyezik meg. Tolkien maga is úgy utalt Frodóra, mint aki a Terhet Viseli. A Frodó név lehet egy ügyes szójáték, a Kivételes személy, aki a Terhet, mondhatni a keresztet Hordozza, a Kiválasztott.
A kiválasztottsághoz általában valami pozitív dolgot kapcsolunk. Úgy véljük Kiválasztottnak lenni magasztos dolog, tehát minden bizonnyal csak és a társadalomból kimagasló emberekkel történik meg - maga a szó is erre utal, az egy, aki kiválik a tömegből, vagy azért mert erősebb, bátrabb, vagy jobb képességű.
Itt a kiválasztottságot teljesen már szempontból közelíthetjük meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a kiválasztottság itt nem hordoz semmi pozitívumot, sőt egyenlő a végzettel. Frodóban ezen tulajdonságok közül egyik sem található meg.
"- Miért esett rám a választás?
- Ilyen kérdésekre nincs válasz - mondta Gandalf. Abban biztos lehetsz, hogy nem azért, mintha kiválóbb volnál másoknál: legalábbis, nem az erőd vagy a bölcsességed miatt. De a választás rád esett, így tehát össze kell szedned annyi erőt, bátorságot és észt; amennyit csak találsz magadban."

Ennyi és nem több, amennyit Gandalf ajánlhat, kissé csúnya kifejezéssel élve, mondhatni "helyzet van", ezt a helyzetet pedig meg kell oldani, erő, bölcsesség, bátorság híján is.

Ugrás a 2. oldalra




Szerző: Szöllőssi Lívia

.
Gyorsmenü

Legfrissebb hírek

márc. 22. (péntek), 12:05:42
Tolkien Nap 2024 és Tolkien Olvasás Napja

feb. 9. (péntek), 12:21:31
Megjelent a Lassi Laurië 2024. téli száma

jan. 3. (szerda), 15:43:38
J. R. R. Tolkien 132. születésnapja

dec. 24. (vasárnap), 09:00:00
Karácsony 2023

nov. 15. (szerda), 10:46:23
Megjelent magyarul a Númenor bukása!

szept. 2. (szombat), 11:36:57
Ötven éve hunyt el J. R. R. Tolkien

aug. 20. (vasárnap), 16:12:37
Megjelent a Lassi Laurië 2023 júliusi száma

ápr. 29. (szombat), 19:38:19
Tolkien Tábor 2023 – Númenor: Az utolsó hajó

. .
Völgyzugoly - Magyar Tolkien Oldalak
© 2000 Gandalf, Dúalon
. .