Gyűrűk Ura: visszatért a király

Nem érdemes tagadni: Peter Jackson, ez a mezítlábas, apró, hobbitszerű rendező véglegesen beírta magát a filmtörténetbe. Eleddig közel 2,5 milliárd dolláros összbevétel fűződik a Gyűrűk Ura filmtrilógiához. A siker azonban valószínűleg nem (csak) a digitális technika csodáinak és az ezernyi statisztával forgatott monumentális képeknek köszönhető. A Tolkien által papírra vetett történetnek elkötelezett stáb végre befejezte az évekig forgatott sorozatot, amelynek utolsó része, a Király visszatér, nemrégiben megérkezett a honi mozikba is.

Hát persze, hogy nem rendeltem meg elõre a jegyeket! Hogy lehettem ennyire elõvigyázatlan! A családom, a barátaim mást sem hallanak november óta, csak azt, hogy mennyire várom a bemutatót. Aztán tessék. Most csak állunk a párommal, és már a harmadik multiplex pénztáránál bámuljuk meredten a kígyózó sort. Nincs mit tenni, azért teszünk egy próbát. Természetesen már minden jegy eladva, napokkal elõre, veti oda félmosollyal a pénztáros. Reményvesztett arckifejezésem láttán azonban megesik rajtunk a szíve, javasolja, jöjjünk vissza az elõadás kezdete elõtt, hátha nem veszi fel valaki a lefoglalt jegyet. Elszántan összenéztünk: rendben. És mázlink volt! Sikerült bejutnunk az éjszakai elõadásra. Végre folytatódhat a régen várt utazás Középföldére.

***

Az alapmû

Amikor az elismert nyelvészprofesszor, túl a Babó sikerén, és két világégésen, az ötvenes években végre bejezte az Egy Gyûrû meséjét, a kiadó ragaszkodott hozzá, hogy a történetet - a papír csillagászati ára miatti gazdasági megfontolásból - három részben adják ki. Így született meg a Gyûrûk Ura trilógia. Azóta a kelta és skandináv regékre alapuló könyvekért milliók lelkesednek. A profi regényírók és a mai kiadói szakemberek néha elszörnyülködnek a történet szövésének technikáján, vagy a túlontúl részletezett leírásokon, azonban azt mindenki elismeri: a mese mûködik. Megszólít.

A Király visszatér

A harmadik epizódban eldõl Középfölde sorsa. Szauron, az Egy Szem testetlen, félelmetes alakja a világ pusztulását akarja. A harmadkor népe egy utolsó, végsõ csatára készül a Gonosz „csupa fém és fogaskerék” teremtményei ellen. Végre eljön Csavardi Samu ideje, Frodó, a Gyûrû hordozója egyre több hasonlóságot mutat Gollammal. Az apró hobbitokból bátor lovagokat farag a sors. A tündék ideje végleg lejár. Dekadens, állandó õszi pompában tündöklõ világuk elhagyására készülnek. A jövõ immár az emberek kezében van, ám a siker éppen az õ gyarlóságuk és tökéletlenségük miatt kétséges. Rohan népe - bár királyuk, Théoden tudja, hogy vesztükbe tartanak - segítséget nyújt Gondornak. Hõseink együtt készülnek az emberek legutolsó bástyájának (Minas Tirith) védelmére...

A film mögött

A Gyûrûk Ura látványvilágát a Wetának köszönhetjük. A Weta mûhelyeiben születtek meg a maszkok, a jelmezek és a díszletek, de számítógépes szakemberei alkották meg azt a tömegszimulációs programot is (Massive), amely több tízezres virtuális hadseregek mozgatására képes, mégpedig úgy, hogy a sereg minden egyes tagja valamiképp egyedi, és saját jellemzõkkel bír.

Hiába a monumentális csatajelenetek, a film legfõbb erénye számomra az az aprólékosság, ahogyan a történettel bántak a forgatáson. A megannyi finom részlet, a díszletek és a jelmezek finomságai elkötelezettségrõl és szeretetrõl tanúskodnak, s ezek teszik „kvázi valósággá” a mesét. Mondják, hogy a pazar rohani királyi jelmez belsõ oldalára - amely egyetlen kockán sem látható a filmben - is rávarrták Lovasvég jelképét a gondos kezek.

Az Új-Zéland csodálatos tájain forgatott természeti képek hatása alól nehezen lehet szabadulni. A nagyszerû felvételeket valószínûleg nagy örömmel tudnák magukénak az ország idegenforgalmi szakemberei is, hiszen kitûnõen reklámozzák Új-Zélandot. A képek ereje mellett meghatározó a filmtrilógiához elválaszthatatlanul kapcsolódó nagyszerû zene, Howard Shore munkája.

A csapat

Jackson igyekezett minél jobb légkörben leforgatni a filmeket, s a csapat az évek során olyannyira összekovácsolódott, hogy egy vita kapcsán is együtt „lázadtak” fel a New Line Cinema ellen. A digitálisan létrehozott Gollam figurájához eredetileg referenciaszemélyként és szinkronhangként szerzõdtetett Andy Serkis pedig kedves gesztusként az utolsó epizód elején saját arcát is megmutathatja az ifjú Szméagol szerepében.

A hosszú forgatás nem szûkölködött különös esetekben sem. Az Aragornt alakító Viggo Mortensen például lábujjait törte egy jelenet kedvéért, a tünde Legolast játszó Orlando Bloom pedig a bordáit. A Gonosz seregének hangját nem digitálisan feltuningolt effektek adják, hanem egy zsúfolásig megtelt wellingtoni stadion közönségétõl kölcsönözték.

Peter Jackson és csapata az eredeti történetet mindvégig szem elõtt tartva igyekezett egy olyan filmeposzt megalkotni, amely eladható a XXI. század emberének is. Ez a próbálkozás az összességet tekintve jól sikerült, habár természetesen a filmtrilógiának is vannak hibái. Gondoljunk csak Frodó életkorára, a hiányzó, vagy máshol felbukkanó szereplõkre, vagy az utolsó rész elnyújtott végkifejletére. Azonban a siker mindezek ellenére is garantált, s nemcsak nézõi szemmel, hanem üzletileg is: hiszen ha a Király visszatér hozza az elõre megjósolt bevételt, a befektetõk akár meg is tízszerezhetik dollárjaikat.

***

Számomra a Gyûrûk Ura története arról szól, hogy vannak dolgok, amelyekért érdemes harcolni akkor is, ha kevés az esélyünk a gyõzelemre. Igen, ez egy fantasy film, vagy ha úgy tetszik, egy mese. Hûségrõl, bátorságról szól, s a barátság erejérõl. Sokszor nem hasonlít a cinikus valóságra. A fanyalgók elkezdhetik a fanyalgást, hogy például: a mesék a gyerekeknek valók. De ne foglalkozzunk velük, mi, örök gyerekek!

Szerző: Orbán Szilvia
Forrás: Hír TV