Földrajz Teremtmények Nyelvek Krónikák Kronológia

Kezdetben volt Eru, az Egyetlen, akit Ardán Ilúvatarnak neveznek; s először az ainukat teremtette, a szentségeseket, akik gondolatának szülöttei voltak. S ő szólt hozzájuk, dallamokat dalolt nekik; s azok énekeltek előtte, hosszú időn át mindegyikük csak egyedül, mert a testvérek csak lassan ismerték meg egymást. Ám ahogyan hallgatták, egyre jobban megértették egymást, s összhangjuk harmóniává növekedett. S eljött a nap, amikor Ilúvatar összehívta valamennyi ainut, s fennséges dallamot dalolt nekik, amelyben sokkal nagyobb és csodálatosabb dolgok bontakoztak ki, mint amilyenekről addigelé szólt. Megparancsolta az ainuknak, hogy e dallamból közös harmóniában Nagy Muzsikát formáljanak. S így is lett, valamennyien megmutatták hatalmukat a dallam díszítésében, ki-ki a maga gondolataival és ezközeivel, mivel Ilúvatar mindannyiukban föllobbantotta az Olthatatlan Lángot. Azóta sem daloltak az ainuk ennél nagyobb muzsikát, bár úgy mondják, még ennél is nagyobb muzsikát dalolnak majd az ainuk és Ilúvatar Gyermekei Ilúvatar előtt az idők végzete után.
Ám ahogyan a dallam egyre jobban kibontakozott, Melkor szívében vágy ébredt, hogy beleszője a saját gondolatait, amelyek nem voltak összhangban Ilúvatar dallamával; mert Melkor növelni kívánta a maga hatalmát és dicsőségét. Nyomban disszonancia keletkezett körülötte, s a közelében dalolókon csüggedés lett úrrá, gondolataik összezavarodtak, muzsikájuk megtorpant; ám néhányan Melkor dallamát kezdték el követni a maguk gondolatai helyett. Ekkor Ilúvatar fölállt, s mosolyogva fölemelte balját, és új dallam bontakozott ki a vihar közepette. Melkor akkordjai is erősödtek, s versengtek Ilúvatar dallamával, a hangok csatája egyre hevesebb lett, mígnem több ainu kedvét vesztette, s nem dalolt tovább. Így Melkor kerekedett felül. Ekkor Ilúvatar ismét fölállt, arca komoly volt, jobbját fölemelte, s egy harmadik dallam kezdett kibontakozni, amely nem hasonlított az előzőekre, mintha kétféle, teljesen különböző muzsika csatázna Ilúvatar trónja előtt. Ünnepélyes melódiába olvasztotta Melkor zenéjének legdiadalmasabb hangjait. S a küzdelem kellős közepén Ilúvatar harmadszor is fölállt, s arca félelmetes volt. Fölemelte mindkét kezét és egyetlen akkordban a muzsika megszakadt. Ilúvatar dicsőségében felemelkedett trónjáról, s az ainuk követték őt a Semmibe. Itt Eru megjelenítette egy látomásban a muzsikájukat, s a belőle kibontakozó Világot. És az ainuk látták a harmadik dallamból kibontakozó Gyermekeket, a tündéket és az embereket, és lakhelyeiket, s a leghatalmasabbakat minden gondolatuk és vágyuk kezdte odavonzani. Melkor pedig alá akarta vetni akaratának a tündéket és az embereket, irigyelvén tőlük az ajándékokat, amelyeket Ilúvatar ígért nekik; alattvalókra és szolgákra vágyott, akik uruknak nevezik, úr akart lenni mások akaratán. És azt beszélik, hogy a látomás véget ért, még mielőtt az ember uralma, s az Elsőszülöttek visszavonulása beköszönt volna; s ezért a valák szemmel nem látták a későbbi korokat, sem a világ végét. Ekkor Eru Ilúvatar elküldte a Semmibe az Olthatatlan Lángot, hogy legyen a világ szíve, s hogy a világ legyen, s elkiáltotta magát: "Ëa! Legyen!" S hirtelen az ainuk megpillantottak egy távoli fényt, felhő volt az, amelynek eleven láng volt a magja; s tudták, hogy ez immár nem látomás, mert Ilúvatar új dolgot teremtett: Ëát, a létező világot.
Így történt tehát, hogy az ainuk némelyike még mindíg Ilúvatarral lakozik a világ végén túl; ám sokan - köztük a leghatalmasabbak és legszebbek - Ilúvatar engedelmével leszálltak a világba. Ám Ilúvatar azt a föltételt szabta, hogy hatalmuk attól kezdve ne haladja meg a világ határait, maradjon vele mindörökké, az idők végezetéig, s éltesse a világot, ahogyan az őket. Ezért nevezik őket valáknak, a Világ Erőinek. Amikor pedig a valák leszálltak Ëára, először megdöbbentek, mert szinte semmi nem volt ott, amit a látomásban láttak, s ők csak most értek az idők kezdetéhez. A valák ekkor megértették, hogy a megálmodott és megdalolt világot meg kell teremteniük. Megkezdték hát a munkát, a legtöbbet Manwë, Aulë és Ulmo munkálkodott, ám Melkor is ott volt kezdettől fogva, s beleavatkozott mindenbe, ami történt, a maga célja és vágyai szerint formálva azt. Melkor megkívánta a Földet, s ezt mondotta: "Ez lesz az én királyságom, s a magaménak nevezem!" Manwë sok szellemet hívott magához, hatalmasabbakat és csekélyebbeket, hogy Melkor ne akadályozhassa a nagy munka beteljesülését, el ne hervassza a Földet, mielőtt még kivirágozhatott volna. S akkor harc tört ki Melkor meg a többi valák között; s akkor Melkor egy időre visszavonult más vidékekre, s ott tette, amit tehetett; ám szívéből soha nem vetette ki a vágyat, hogy Arda királya legyen. A valák pedig testet öltöttek; s mivel az Ilúvatar Gyermekei iránti szeretet vezérelte őket a világba, olyan alakot öltöttek, mint azok a látomásban, csupán fennségük és dicsőségük volt nagyobb. És a valák sok társat hoztak magukkal, csekélyebbeket is, de majd oly hatalmasakat is, mint maguk, s együtt munkálkodtak, hogy megalkossák a rendet a Földön, s megfékezzék viharait. S mikor Melkor mindezt látta, irigységében még nagyobbra nőtt és ő is látható alakot öltött, ám a benne égő harag és gyűlölet miatt ez az alak sötét és félelmetes volt; s leszállt Ardára. És megkezdődött az első csata a valák és Melkor között; a valák szünet nélkül munkálkodtak Melkor ellenében, hogy berendezzék a Földet az Elsőszülöttek eljövetelére. Végül elkészült Ilúvatar Gyermekeinek lakhelye az idők mélyén, a megszámlálhatatlan csillagok között.