Földrajz Teremtmények Nyelvek Krónikák Kronológia

A Nap első fölkeltekor ébredtek föl Ilúvatar ifjabb Gyermekei Hildórien földjén, Középfölde keleti vidékén; ám a Nap nyugaton kelt föl, s az ember fölnyíló szeme arrafelé tekintett, s ahogyan a Földet járták, vándorló lábuk is arrafelé vitte őket. A hagyomány szerint egy Núin nevű sötét-tünde talált rájuk Murmenaldában, az Alvás Völgyében. A középföldi tündék megtanították a beszédre az emberiséget, kik megismerték a sötét-tündék tudományát. Atánoknak hívták őket az eldák, a Második Népnek, és Hildáknak is, a Követőknek, és sok más nevet is adtak nekik. A regéikben kevés szó esik az emberekről, legföljebb az emberek atyáit említik, az atanatánokat, akik a Nap meg a Hold első éveiben járták a világ északi tájait. Hildórienbe nem érkezett vala, hogy vezesse az embereket, hogy Valinorba hívja őket, s az emberek inkább félték, mint szerették a valákat, mert nem értették az Erők céljait, hiszen különböztek tőlük, s harcban álltak a világgal. De azért Ulmo gondolt velük, Manwë parancsát követve, s a folyók és vizek gyakran vitték el nekik üzeneteit.

Akkoriban a tündék és emberek testi formája és ereje nagyjából egyforma volt, bár a tündék bölcsebbek, ügyesebbek és szebbek voltak; s azok, akik jártak Valinorban, és a tulajdon szemükkel látták az Erőket, annyival múlták fölül ezekben a dolgokban a sötét-tündéket, mint azok a halandó embereket. S az ember törékenyebb volt, könnyebben végzett vele a fegyver vagy a balszerencse, és nehezebben gyógyult, pusztította a betegség is, és megöregedett és meghalt.
Hogy az emberek lelkével mi történt a halál után, a tündék nem tudták. Néhányan úgy tudják, hogy ők is Mandoshoz mennek, ám nem ott várakoznak, ahol a tündék, s Ilúvatar alatt Manwën kívül csak Mandos tudja, hogy a Külső Tenger melleti néma csarnokokban eltöltött idő után hova távoznak. A Halál csarnokából senki sem tért vissza, csupán Barahir fia Beren, akinek a keze érintett egy szilmarilt; ám azután ő sem szólt többé soha halandóval. Az emberek halál utáni sorsa talán nincs is a valák kezében, hiszen nem mindenről szólt jövendölés az Ainuk Muzsikájában sem.

Az emberek nyugat felé vonultak, követve a Nap fényét, hogy maguk mögött hagyják a sötét keletet, s Morgoth árnyékát. Mert a tündéktől hallották, hogy a messze nyugaton ott a Fény. Hogy Morgoth mit végzett az emberekkel, arról az eldák nem sokat tudtak akkor, s azóta sem tudtak meg sokkal többet; csak azt látták tisztán, hogy az emberek szívén árnyék ül, s ez még a tündebarátokra is állt, akiket elsőként megismertek. Az emberek első csoportja, aki átkellt a Kékhegységen át Beleriandba, s találkozott az eldákkal, Bëor ("a Vén") népe volt, aki az Adánok Első Házának elődje lett. Finrod Felagund találkozott vele elsőként az eldák közül Beleriandban. A tündék közül sokan gyanakodva tekintettek rájuk, s nemigen engedték be őket birodalmaik határain belülre, mások meg támogatták őket. Az emberek tanácsot hívtak össze, hogy megvitassák, csatlakoznak-e a tündékhez a Morgoth elleni háborúkban. Ekkor vált ki a Tündebarátok Három Háza, akik közül mindannyian belegabalyodtak a noldák végzetének hálójába, s nagy tetteket hajtottak végre, amelyekről az eldák még mindíg megemlékeznek az ősi királyokról szóló énekeikben. Hador Házából származott Húrin és Huor; és Húrin fia volt Túrin Turambar, Glaurung végzete; és Huor fia Tuor volt, az Áldott Ëarendil apja. Ëarendiltől származik Elrond, a Féltünde, és Elros nemzettsége, a númenoriak, akik bölcsességben és tudásban fölülmúltak minden más embert, s akiknek királyai igen hosszú élettel lettek megáldva.
A Másodkortól fogva a tündék hatalma egyre hanyattlani kezdett, végül a Harmadkor végére az ember vette át a világ vezetését. Az ő sorsukat nem determinálta semmiféle végzet, sorsuk nem függött a világtól, mint a tündééké. A Negyedkorban minden más nép háttérbe szorult mögöttük.

Az eldák és az edánok között három házasság köttetett: Lúthien és Beren, Idril és Tuor, Arwen és Aragorn házassága.
Lúthien Tinúviel a doriathi Szürkeköpenyes Thingol király lánya volt, de anyja, Melian a valák népéből származott. Beren az edánok Első Házából való Barahirnak volt a fia. Kettőjüknek sikerült egy szilmarilt elragadni Morgoth vaskoronájából. Lúthien halandó lett, és elveszett a tündenép számára. Az ő fia volt Dior. Lánya, Elwing őrizte a szilmarilt.
Idril Celebrindalnak Turgon volt az apja: a rejtett város, Gondolin királya. Tuor apja Huor volt, a harmadik edán-ház, a Hador-ház feje - Tuor a Morgoth ellen vívott háborúkban vált híressé. Az ő fiuk volt Tengerész Ëarendil.
Ëarendil feleségül vette Elwinget, a szilmaril hatalmával eljutott a Legmesszibb Nyugatra, de nem engedték meg, hogy visszatérjen a halandók földjére.
Ëarendil fiai voltak Elros és Elrond, a peredhilek vagy féltündék. Az Első Kor végén a valák felszólították őket, hogy válasszanak, melyik néphez kívánnak tartozni. Elrond a tünde népet választotta, és nagy bölcs lett belőle. Ezért megkapta azt a kiváltságot, hogy hajóra szállhat Szürkerévben. De Elrond gyermekeinek ugyancsak választaniuk kellett: apjukkal együtt elhagyhatják a világ tereit, vagy ha maradni akarnak, halandók lesznek, és Középföldén kell meghalniuk.
Elros az embernépet választotta, és az edánok kötött maradt, de azért a csekélyebb embereknél ő is sokszorta hosszabb életet kapott. Ő lett Númenor első királya, leszármazottai hosszú életűek, de halandók voltak.
Arwen Undómiel Elrond lánya volt, akinek szépségében sokan Lúthien visszatértét látták. Aragorn Arathorn fia volt, a dúnadánok ura, a númenori királyok késői utóda. Az ő házasságuk révén ismét egyesült a féltündék két ága, amely annak idején elszakadt egymástól, és folytatódott a nemzettség.