Földrajz Teremtmények Nyelvek Krónikák Kronológia

A harmadkorban még élő népek közül az onodrin vagy enyd volt a legrégibb eredetű. Rohani nyelven enteknek hívták őket. Már a hajdankori eldák is tudtak róluk, és az entek mindig úgy hitték, hogy nyelvüket, sőt, a beszéd vágyát is az eldáknak köszönhetik. Nyelvük egyetlen másikhoz sem hasonlított, zengzetes, sok szót halmozó és ismétlő, mondhatni körülményes; magánhangzóit , a hanglejtést és a hangok időtartamát számtalan árnyalatnyi különbség jellemezte, melyeket még az eldák tudósai sem próbáltak írásban visszaadni. Az entek csak egymás közt beszélték, de nem kellett titokban tartaniuk, mert rajtuk kívül úgyse tudta megtanulni senki.
    Az entek viszont kitűnő nyelvérzékkel voltak megáldva; minden nyelvet gyorsan megtanultak, és többé nem felejtették el soha. Legjobban mégis az elda-nyelveket szerették, főleg az ó-nemestündét. Így tehát azok a különös szavak és nevek, melyeket a hobbitok feljegyzései szerint Szilszakáll és más entek használtak, tulajdonképpen tünde-szavak, vagy a tünde-nyelv elemei, ent-módra összefűzve.* Vannak köztük quenya eredetűek, mint például Taurelilómeatumbalemorna Tumbaletaurea Lómeanor, hozzávetőleges fordításban: "Erdő-sokárnyékú-mélyvölgyfekete Mélyvölgyerdejű Homályföld", amivel Szilszakáll nagyjából azt akarta mondani, hogy" fekete árnyék van az erdő mély völgyeiben". Egy részük sinda eredetű, például Fangorn '(szil)fának szakálla' vagy Fimbrethil 'sudár bükk'.

    * Kivéve, amikor a hobbitok az entek rövidebb dünnyögéseit és kiáltásait próbálták lejegyezni valahogy; a-lalla-lalla-rumba-kamanda-lindor-brúme sem tündéül van: ez az egyetlen ránk maradt kifejezés, amely az entek ősi nyelvének egy töredékét igyekszik visszaadni (valószínűleg igen pontatlanul).