A Cannes-i filmbemutató
Az a huszonöt perc, amit a Cannes-i filmfesztivál keretében mutattak be a készülő Gyűrűk Ura filmtrilógiából, egyértelműen bizonyítja, hogy Peter Jackson rendezőnek sikerült a lehetetlen: a vászonról ugyanis a könyvben leírt, hamisítatlan tolkieni világ köszön vissza ránk, minden bájával, zordságával, kalandjaival, humorával.
Az [origo] tudósítója azon szerencsések között lehetett, akik az első "turnusban", május 11-én, pénteken délelőtt láthatták a filmrészletet, és elsőként beszélhettek a rendezővel és a sztárokkal is. Ezt megelőzen csupán egy vetítés volt, május 10-én, csütörtökön este, ezen azonban a szakma vett részt - például maguk a színészek is most először láthattak kész részleteket a trilógiából.
A vetítést Cannes belvárosában, az Olympia moziban maga a rendező, Peter Jackson konferálta fel. Elmondta, hogy még most is dolgoznak a filmeken, ezért amit látni fogunk, nem teljesen végleges. Mint kiderült, nem volt miért mentegetőznie.
A 25 perces összeállítás első hét percében egy hosszúra nyúlt trailer módjára kronológikus összeállítást láthattunk A Gyűrű szövetsége című első részből. Majd 14 perces részlet következett szintén az első filmből (átkelés Mória bányáin), végül felvillantottak néhány percet a második és harmadik részből is.
A hobbitok világát bemutató első néhány jelenetben mindjárt egy olyan, festménynek is beillő képet varászoltak a vászonra - Gandalf érkezését szekérrel Bilbó háza elé - ami egy az egyben a könyv klasszikus illusztrációira emlékeztette a nézőt. Trükktechnikailag félelmetes volt Gandalf és Bilbó találkozása: az öreg hobbitot játsszó Ian Holmot ugyanis három és fél lábnyira zsugorították (mivel ekkorák a hobbitok), de ennek ellenére megölelték egymást Gandalffal, sőt, Bilbó elvette az öreg varázsló botját, hogy segítsen neki letenni valahová. (Mint a Gandalfot alakító Ian McKellen a későbbi interjú során elmondta: minden jelenetet kétszer vettek fel ugyanazon a helyszínen, a szerepük szerint más-más méretű színészekkel.)
A jelenet láttán valószínűsíthető, hogy lesz a filmekben néhány olyan kisebb poén, ami a könyvben nincs benne: ilyen volt például, amikor Gandalf a fejével majdnem leverte az alacsony hobbitlyuk nappalijának csillárját, de még időben elkapta, majd megkönnyebülten fordult el - hogy beverje fejét az alacsony tetőgerendába.
Bepillantást nyerhettünk Bilbó 111. születésnapi bulijába, a Gandalf által rendezett varázslatos tüzijátékba, szemtanúi lehettünk Bilbó eltűnésének, és annak, amikor Gandalf beavatja Frodót a Gyűrű történetébe. (Elijah Wood, Frodó alakítója erre az interjú során így emlékezett: "A forgatás során mindenki azzá változott, akit játszott. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy úristen, itt áll velem szemben Gandalf, és a Gyűrű titkáról mesél!") Gandalf meséjét baljós képek illusztrálják: az addig békés jelenetek kontrasztjaként azt láthatjuk, milyen erőket szabadíthat el a Gyűrű.
Ezután felpörögtek a rajongók által már jól ismert események: Frodó útja társaival, a kalandos út Rivendellig, a Gyűrű Szövetségének megalakulása, majd a kilencek útnak indulása. A rövid bemutatóból egyetlen jelentős eltérésre derült fény: a Gyűrű-lidércekkel történt összecsapás után Arwen segít Frodóéknak - vagyis a csodaszép tünde már az első filmben megjelenik, miközben az első könyvben nem szerepel. (Az Arwent alakító Liv Tyler az [origo] kérdésére válaszolva elmondta: Arwen a könyvben csak néha tűnik fel, de a három kötet részletes függelékében külön fejezet foglalkozik Aragorn és Arwen szerelmével, és a rendező ez alapján dolgozta fel kapcsolatukat, így részletesebben tárja azt a nézők elé, mint a regény.)
A Mória bányáin történő átkelés 14 perce szinte egyetlen lélegzetelállító akciójelent, amely hű a könyvhöz, és csak apró eltéréseket mutat az eredeti sztoritól - zömmel olyat, amelyet a történet két órába zsúfolása miatt kellett megtenni. A gigantikus, föld alatti oszlopcsarnok megtalálása után Gimli rálelt Balin sírjára, Gandalf pedig megtalálta mellette a hősi halált halt törpök testamentumát - akárcsak a regényben. Ekkor Pippin megpiszkálta az egyik csontvázzá aszott holttest vértezetét, mire az darabokra hullva, hatalmas csörömpölés kíséretében leesett a kútba, amelynek addig a peremén "ült". (A regényben valamivel korábban Pippin követ dob egy kútba, érdemi következmény nélkül.) A filmben a zaj hallatán támadásba lendülnek a bányát lakó orkok, köztük is egy hatalmas példány, aki kis híján leszúrja Frodót. Az apró hobbitot csak a mithrilből készült péncélinge védi meg a biztos haláltól, amit rögtön meg is mutat bajtársainak. (A könyvben csak kicsit később derül rá fény, hogy Frodón páncél van).
A regényben is szereplő keskeny, a semmiből előmeredő lépcsőbe a rendező az izgalmak fokozása végett egy folytonossági hiányt illesztett. Hőseinknek át kell ugrani a szakadékot, amit kettő kivételével meg is tesznek, amikor a szemközti falat áttörve, a tűzön átugorva megjelenik egy lángoló üstökő balrog. Pusztítása következtében minden düledezni kezd, a lépcsőből is újabb darabok szakadnak le, átugorhatatlanná szélesítve a szakadékot. Végül az egész, hatalmas oszlopot formáló lépcső dülöngélni kezd, majd életveszélyes táncát a lépcső másik felének dőlve fejezi be - így a túloldalt rekedt hősök egy lépéssel csatlakozhatnak a többiekhez. A jelenetet természetesen a balrog és Gandalf összecsapása zárja.
A tisztán számítógépes animációként előállított ork-főnök fellépése rendkívül meggyőző - főleg a közeli képeknél, és a gyors mozgású akcióknál. Az egész alakos képeknél néha kicsit művi, nem olyan életszerű - de nem annyira, hogy a lélegzetelállító jelenet közben a nézőnek eszébe jutna becsukni a tátott száját.
Végül a második és harmadik részből felvillantott rövid részletek megmutatták, hogy akárcsak a könyvek esetében, a második és harmadik rész sokkal grandiózusabb az elsőnél - legyen szó akár helyszínekről, vagy hatalmas csatákról.
Forrás: [ Origo ]