Földrajz Teremtmények Nyelvek Krónikák Kronológia

A későbbi tudást birtokló bölcsek szerint elsőként a mindig figyelő Melkor szerzett tudomást a quendek ébredéséről, s árnyakat meg gonosz szellemeket küldött, hogy kémkedjen utánuk, s orvul megtámadja őket. Így esett, hogy ha egy-egy tünde magában, vagy kis társasággal távolabbra tévedt, gyakorta eltűnt, és soha többé nem tért vissza; és a quendek ilyenkor azt mondták, hogy a Vadász fogta el őket és féltek. Ám azokról a szerencsétlenekről, akiket Melkor megejtett, kevés biztosat tudunk. Mert ugyan melyik élő szállt alá Utunmo tárnáiba, s ki kutatta Melkor tanácsának sötétjét? Eressëa bölcsei mégis úgy tartják, hogy azokat a quendeket, akik még Utunmo eleste előtt Melkor kezébe kerültek, börtönbe vetették ott, s lassú kegyetlenséggel megrontották és rabságba törték; így tenyésztette ki Melkor - a tündék iránti irigységből és ocsmány gúnyból - az orkok förtelmes fajtáját, amelyek aztán a tündék legelszántabb ellenségei lettek. Mert az orkok ugyanúgy éltek és szaporodtak, mint Ilúvatar Gyermekei; márpedig Melkor - az Ainulindalë idején, még a Kezdet előtti lázadása óta - nem tudott életet, még élethez hasonlót sem teremteni, mondják a bölcsek. S a szívük legmélyén az orkok gyűlölték a Gazdát, akit félelemben szolgáltak, aki csupán nyomorúságukat teremtette. Ez volt Melkor legsötétebb cselekedete, s az Ilúvatar számára a leggyűlöletesebb.

Az orkok ocsmány kinézetűek, zömökek, vastag végtagjaik vannak és füstös képük, külsejük félelmet és undort keltő. A faj legtöbb egyede valamivel alacsonyabb az embernél, de akadnak közöttük az embereknél jóval nagyobb példányok is. Nem kedvelik a napfényt, zavarja őket, mivel a Sötét Úr még a Nap és a Hold megalkotása előtt teremtette őket. Ezért inkább a hegyek mélyén, a föld alatt tanyáznak, vagy olyan földeken, melyeket örökké homály fed be. Gonosz lelkületűek, gyűlölnek szinte mindenkit, még egymás szomszédos törzseit is. Gyakran törnek ki közöttük helyi vizsályok, csatározások; ha nincs egy nagyobb hatalom, egy fölöttük álló akarat, aki irányítsa őket, akitől félnek és akit ezért szolgálnak, nem képesek önállóan érvényesülni a világban. Ezért használták fel őket olyan korlátlan uralomra törekvő hatalmasok, mint maga Morgoth, később a volt jobbkeze, Szauron, vagy az áruló vasudvardi Szarumán.
Nyelvük (mely más nyelvek keveréke, elferdítése) igencsak primitív és durva, tele ocsmány kifejezésekkel, de a Harmadkorban a Szauron álltal kidolgozott Fekete Beszédet használták (ld. Nyelvek > Az Orkok és a Fekete Beszéd). Az ork elnevezés a hobbitoknál terjedt el, valószínűleg a rohani nyelvből ered. Angolul goblinnak (kobold) nevezték, vagy a nagyobb fajtájúakat hobgoblinnak.

Több eltérő fajtájuk is volt. A Ködhegységben tanyázó, a késői Harmadkorban jellemző példányaikat egyszerűen csak orkoknak, vagy koboldoknak nevezték. Ők alacsonyabb termetűek voltak, fővárosuk Gundabad hegyének a mélyében volt. Vezetőjük a Nagy Ork nevet viselte. Több barlangjuk is volt a hegylánc alatt. A Szürkehegységben és a környékén élő orkok nagyobbak voltak és több fajtájuk is élt egymás mellett. A Harmadkor végén megjelent egy minden korábbinál nagyobb és veszélyesebb fajta. Uruk-hainak nevezték magukat, vagy másképpen Uruk-népnek, de Rohanban néha Óriás Orkoknak is hívták őket. Valamivel nagyobbak voltak az embereknél és gonoszabbak a többi orknál. Mordor és Vasudvard szolgálatában álltak, valószínűleg Szauron tenyésztette ki őket. Egyáltalán nem zavarta őket a napfény, nem kellett elbújniuk előle; lenézték a többi orkot, s szinte mindegyikük csak állandó katonai szolgálatot teljesített. A legalacsonyabb ork-fajtát, amely Mordorban és Vasudvardban élt, lenézően snagának hívták (jelentése a Fekete Beszédben "rabszolga"), elsősorban az uruk-hai nép. Nem sokkal a Gyűrűháború ideje előtt jelentek meg Vasudvardban a fél-orkok, akiket Szarumán tenyésztett ki dúnföldi emberek és orkok keresztezésével. Magasságuk, mint az embereké, de az arcuk sápadt koboldarc, szemük bandzsa és rosszindulatú. Mindegyikük a Fehér Kéz szolgálatában ált és Vasudvarban tanyázott, Helm Szurdokának ostromában is részt vettek. Gazdájuk bukása után ők is eltűntek.

Az orkok gyakran kötöttek szövetséget a vargok népével, akik főleg Vadonföldön csatangoltak. Ezek a hatalmas, gonosz farkasok megengedték, hogy egy-egy alacsonyabb ork a hátukra üljön, és így vonultak harcolni. Számos alkalommal tartottak együtt csatába, ezeket a farkasokon ülő koboldokat farkaslovasoknak hívták.

A trollok az Óidőkben bukkantak fel először, valamikor még a világ ifjúkorában. A Bölcsek úgy tartják, Morgoth az entek iránti gúnyból készítette őket kőből és sziklákból, ám a trollok nem voltak annyira erősek, mint a fa-nép. Kezdetben tompa eszű, ostoba és állatias lények voltak, akik igen primitíven érintkeztek egymással is. De ugyanakkor féltek a napfénytől, mert ha az közvetlenül érte őket, visszaváltoztak kővé, amelyből lettek. Ezért elsősorban éjszakai életet éltek, nappal pedig visszahúzódtak odújukba, mely általában egy jól álcázott sziklaüreget jelentett. Morgoth már az Első Korban megpróbálta alkalmazni őket, ám a trollok elég irányíthatatlanok voltak csekély értelmi adottságaik miatt, így ritkán látta hasznukat a Fekete Hatalom szervezett seregekben. Mindenesetre a trollok félelmetesek voltak, s mindenki rettegve gondolt rájuk, ha meghallották, hogy a közelükben troll-tanyára bukkantak.

A trollok hatalmas termetűek és otrombák, testesebbek, mint az emberek; s csupaszok, testüket csak csúf irhájukon lévő szarupikkelyek fedték, bütykös kezük végén félelmetes karmok voltak. Arcuk nagy volt és darabos, s csak hússal táplálkoztak. Öles léptekkel cammogtak, s ruházatot (vagy valami hasonló célt szolgáló rongyot, vagy bőrdarabot) csak igen ritkán hordtak. Ezközeik is primitívek, fegyvernek legtöbbször bunkókat használtak.

Szauron úgy vélte, ezek a lények még hasznosak lehetnek számára, ezért megtanította őket, amire csak lehetett és igyekezte fejleszteni értelmi szintjüket. A mordori trollok átvették a Fekete Beszéd orkok által használt változatát, a nyugati földeken élők pedig a nyugori nyelv egy romlott változatát sajátították el (ld. Nyelvek > A Trollok nyelvei).

Akárcsak az orkoknak, nekik is számos fajtájuk alakult ki, vagy tenyésztették ki őket. Ezek:
Barlangi trollok - Föld allatt éltek, mélyen a hegyek alatt. Egy ilyen példánnyal találkozott a Gyűrű Szövetsége Mória bányáiban.
Kő-trollok - Keveset tudunk erről a fajtáról. Szauron szolgálatában állhattak, s Középfölde nyugati vidékén tanyáztak. Három ilyen példánnyal találkozott Trollházán Bilbó és a törpök.
Dombi trollok - Ez a fajta a dombvidékeket és a mocsaras helyeket kedveli. Valószínűleg egy ilyen ölte meg Aragorn nagyapját, Aradort a Völgyzugolytól északra fekvő dombok között, Hideggorondon (bár A Gyűrűk Ura Függeléke mást mond, itt hegyi trollokat említ, de ez lehetett fordítási hiba).
Hegyi trollok - Ezek a lények Középfölde hegységeiben tanyáztak. Ilyen trollok voltak Szauron seregében a Pelennor mezején zajló csatában, ők kezelték a hatalmas faltörő kost, Grondot.
Olog-hai trollok - A Harmadkor végén tűntek fel a Bakacsinerdő déli részén és Mordor határvidékén a hegyekben. Szauron tenyésztette ki őket, egyesek szerint ork-vér is van bennük. Kegyetlen, erős, fürge, ádáz és ravasz fajta, de a kőnél keményebb. Ellentétben a Homály régebbi népével, ők elviselték a napfényt, amíg Szauron akarata uralkodott rajtuk. Valószínűleg intelligensebbek is voltak valamivel a többi trollnál.
Hó-trollok - A hideg, jeges vidékeket szeretik. Nem szerepelnek egyetlen Tolkien-műben sem, de van rájuk utalás: a Hosszú Tél idején Pörölykezű Helm király "néha egyedül ment ki a várból, fehér öltözetben, belopakodott az ellenséges táborhelyekre, mint egy hó-troll, és sok embert megölt a puszta kezével." (A Gyűrűk Ura, A.Függelék - III. Éorl háza)